Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡seːlɲɛlv]

Főnév

célnyelv

  1. (nyelvészet) Az a nyelv, amire egyik nyelvről fordítanak.

Származékok

Etimológia

cél +‎ nyelv

Fordítások

Ragozás

célnyelv ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset célnyelv célnyelvek
tárgyeset célnyelvet célnyelveket
részes eset célnyelvnek célnyelveknek
-val/-vel célnyelvvel célnyelvekkel
-ért célnyelvért célnyelvekért
-vá/-vé célnyelvvé célnyelvekké
-ig célnyelvig célnyelvekig
-ként célnyelvként célnyelvekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben célnyelvben célnyelvekben
-on/-en/-ön célnyelven célnyelveken
-nál/-nél célnyelvnél célnyelveknél
-ba/-be célnyelvbe célnyelvekbe
-ra/-re célnyelvre célnyelvekre
-hoz/-hez/-höz célnyelvhez célnyelvekhez
-ból/-ből célnyelvből célnyelvekből
-ról/-ről célnyelvről célnyelvekről
-tól/-től célnyelvtől célnyelvektől
célnyelv birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én célnyelvem célnyelveim
a te célnyelved célnyelveid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
célnyelve célnyelvei
a mi célnyelvünk célnyelveink
a ti célnyelvetek célnyelveitek
az ő célnyelvük célnyelveik