Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃonthaːrcɒ]

Főnév

csonthártya

  1. (anatómia) Az élő csontot borító, védő, tápláló rostos kötőszövet.

Etimológia

csont +‎ hártya, a német Knochenhaut szó tükörfordítása

Származékok

Fordítások

Ragozás

csonthártya ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csonthártya csonthártyák
tárgyeset csonthártyát csonthártyákat
részes eset csonthártyának csonthártyáknak
-val/-vel csonthártyával csonthártyákkal
-ért csonthártyáért csonthártyákért
-vá/-vé csonthártyává csonthártyákká
-ig csonthártyáig csonthártyákig
-ként csonthártyaként csonthártyákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csonthártyában csonthártyákban
-on/-en/-ön csonthártyán csonthártyákon
-nál/-nél csonthártyánál csonthártyáknál
-ba/-be csonthártyába csonthártyákba
-ra/-re csonthártyára csonthártyákra
-hoz/-hez/-höz csonthártyához csonthártyákhoz
-ból/-ből csonthártyából csonthártyákból
-ról/-ről csonthártyáról csonthártyákról
-tól/-től csonthártyától csonthártyáktól
csonthártya birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csonthártyám csonthártyáim
a te csonthártyád csonthártyáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csonthártyája csonthártyái
a mi csonthártyánk csonthártyáink
a ti csonthártyátok csonthártyáitok
az ő csonthártyájuk csonthártyáik
  • 5