Kiejtés

  • IPA: [ ˈdijɒɡnoːziʃ]

Főnév

diagnózis

  1. (rég.): kórisme, betegség pontos felismerése, megállapítása.

Etimológia

A latin latin diagnōsis diagnózis szóból, < ógörög διάγνωσις (diágnōsis), < διαγιγνώσκω (diagignṓskō, megkülönböztet), < διά (diá, keresztül, át) + γιγνώσκω (gignṓskō, tud).

Fordítások

Ragozás

diagnózis ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset diagnózis diagnózisok
tárgyeset diagnózist diagnózisokat
részes eset diagnózisnak diagnózisoknak
-val/-vel diagnózissal diagnózisokkal
-ért diagnózisért diagnózisokért
-vá/-vé diagnózissá diagnózisokká
-ig diagnózisig diagnózisokig
-ként diagnózisként diagnózisokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben diagnózisban diagnózisokban
-on/-en/-ön diagnózison diagnózisokon
-nál/-nél diagnózisnál diagnózisoknál
-ba/-be diagnózisba diagnózisokba
-ra/-re diagnózisra diagnózisokra
-hoz/-hez/-höz diagnózishoz diagnózisokhoz
-ból/-ből diagnózisból diagnózisokból
-ról/-ről diagnózisról diagnózisokról
-tól/-től diagnózistól diagnózisoktól
diagnózis birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én diagnózisom diagnózisaim
a te diagnózisod diagnózisaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
diagnózisa diagnózisai
a mi diagnózisunk diagnózisaink
a ti diagnózisotok diagnózisaitok
az ő diagnózisuk diagnózisaik