dobál

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈdobaːl]

Ige

dobál

Származékok

• dobálás

• (igekötős alakok): | bedobál | feldobál | kidobál | megdobál | összedobál | 

Etimológia

dob (’hajít’) +‎ -ál

Fordítások

Tartalom

cigány: csidinyász pálészté (rom), csudingyomásztélészté (rom) német: bewarfen (de)

Ragozás

dobál ragozása

Főnévi igenév			dobálni
Befejezett melléknévi igenév			dobált
Folyamatos melléknévi igenév			dobáló
Beálló melléknévi igenév			dobálandó
Határozói igenév			dobálva
Ható ige			dobálhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	dobálok	dobálsz	dobál	dobálunk	dobáltok	dobálnak
		Tárgyas	dobálom én téged/titeket dobállak	dobálod	dobálja	dobáljuk	dobáljátok	dobálják
	Múlt idő	Alanyi	dobáltam	dobáltál	dobált	dobáltunk	dobáltatok	dobáltak
		Tárgyas	dobáltam én téged/titeket dobáltalak	dobáltad	dobálta	dobáltuk	dobáltátok	dobálták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	dobálnék	dobálnál	dobálna	dobálnánk	dobálnátok	dobálnának
		Tárgyas	dobálnám én téged/titeket dobálnálak	dobálnád	dobálná	dobálnánk	dobálnátok	dobálnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	dobáljak	dobálj vagy dobáljál	dobáljon	dobáljunk	dobáljatok	dobáljanak
		Tárgyas	dobáljam én téged/titeket dobáljalak	dobáld vagy dobáljad	dobálja	dobáljuk	dobáljátok	dobálják
Főnévi igenév ragozása			dobálnom	dobálnod	dobálnia	dobálnunk	dobálnotok	dobálniuk