Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛɟmintaːʃtproːbɒ]

Főnév

egymintás t-próba

  1. (matematika, valószínűségszámítás, statisztika)

Az egymintás t-próba (más néven egymintás t-teszt) egy statisztikai eljárás, amelyet arra használnak, hogy megállapítsák, vajon egy minta átlaga szignifikánsan eltér-e egy adott értéktől (például egy populáció átlagától vagy hipotetikus értéktől). Ezt a tesztet általában kisméretű minták esetén alkalmazzák, ahol a populáció szórása ismeretlen.

A t-próba lépései

1. Hipotézisek megfogalmazása:

  • Nullhipotézis ( ): Az átlag egyenlő a megadott értékkel ( ).
  • Alternatív hipotézis ( ): Az átlag nem egyenlő a megadott értékkel ( ), vagy egyirányú teszt esetén (  vagy  ).

2. Adatok összegyűjtése: - Mintaértékek:   (ahol   a minta mérete).

3. Minta átlagának és szórásának kiszámítása: - Átlag:   - Mintaszórás:  

4. T-statisztika számítása: - A t-statisztika a következőképpen számítható:  

5. Szabadságfok meghatározása: - A szabadságfok   a következőképpen van megadva:  

6. P-érték vagy kritikus érték kiszámítása: - A t-statisztikához tartozó p-érték meghatározása a t-eloszlás táblázat alapján, vagy a kritikus t-értékek használatával.

7. Döntés: - Ha a p-érték kisebb, mint a jelentőségi szint ( , például 0,05), vagy a t-statisztika meghaladja a kritikus t-értéket, akkor elutasítjuk a nullhipotézist.