elöl

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛløl]

Ige

elöl

Etimológia

1. (összetétel): el- +‎ öl

Elöljáró (szó)

1. ( mondattan): Az elöl olyan viszonyszó, amely összetételekben előtagként az utótag idő- vagy térbeli elsőbbségét jelzi, pl. elöljár, elöljáró, utánafut, utánfutó'.

Etimológia

1. Egy feltételezett *el alapszóból, ami finnugor eredetű, lásd finn edellä.

Fordítások

Tartalom

angol: in front (en) dán: foran (da) finn: edellä (fi) német: voran (de) norvég: foran (no)