Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛløl]

Ige

elöl

Etimológia

  1. (összetétel): el- +‎ öl

Elöljáró (szó)

  1. ( mondattan): Az elöl olyan viszonyszó, amely összetételekben előtagként az utótag idő- vagy térbeli elsőbbségét jelzi, pl. elöljár, elöljáró, utánafut, utánfutó'.

Etimológia

  1. Egy feltételezett *el alapszóból, ami finnugor eredetű, lásd finn edellä.

Fordítások