Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛl]

Határozószó

el

  1. távolodó irányban.

Igekötő

  1. távolodó irányban.

Névelő

  1. távolodó irányban.

Etimológia

  1. Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)

Fordítások


Eszperantó

Kiejtés

  • IPA: [el]
  • Elválasztás: el
  1. Ennek a szónak még nincs megadva magyar fordítása. Adj meg egy magyar fordítást.

További információk


Feröeri

Főnév

el sn

  1. áram

Ragozás

n3s Egyes szám
Határozatlan Határozott
Alanyeset el elið
Tárgyeset el elið
Részes eset eli elinum
Birtokos eset els elsins

Szinonimák

  1. ravmagn

Román

Névmás

el

el masculin feminin
nominativ-acuzativ singular el, îl ea, o
plural ei, i, îi ele, le
genitiv-dativ singular lui, i, îi ei, i, îi
plural lor, le, li lor, le, li
  1. ő

További információk

  • el - Reverso Context (ro-en)
  • el - szotar.ro
  • el - Dictzone (ro-hu)
  • el - DEX online
  • el - sinonimul.ro
  • el - Google Translate (ro-en)
  • el - Яндекс Переводчик (ro-ru)
  • el - Wikidata
  • el - Wikipédia (román)

Spanyol

Kiejtés

  • IPA: /el/, [el]

Névelő

el hn

  1. a, az

Lásd még

Svéd

Főnév

el kn

  1. elektromosság
  2. villamosság

Török

Főnév

el

  1. kéz