Wikiszótár

elektrokardiográfia

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛlɛktrokɒrdijoɡraːfijɒ]

Főnév

elektrokardiográfia

  1. (informatika) Az elektrokardiográfia (rövidítve EKG) egy orvosi diagnosztikai vizsgálat, amely az emberi szív elektromos aktivitását méri és rögzíti. Az EKG a szív elektromos impulzusainak időbeli változását mutatja, és ezek alapján a szív ritmusát, valamint annak elektromos vezetési rendszerét elemzi. Az EKG rendkívül hasznos eszköz a szívbetegségek, például a szívritmuszavarok, szívizomkárosodások, koszorúér-betegségek és szívinfarktus diagnosztizálásában.

Hogyan működik az EKG?

A szív folyamatosan elektromos jeleket bocsát ki, amikor a szívizom összehúzódik és ellazul, így pumpálva a vért a testben. Az EKG során több elektródát helyeznek a test felszínére (általában a mellkasra, a karokra és a lábakra), amelyek érzékelik ezeket az elektromos impulzusokat. Az elektródák által érzékelt elektromos jeleket egy EKG-gép felerősíti és papíron vagy monitoron jeleníti meg grafikus formában.

A kapott grafikon, amelyet EKG-görbének hívnak, a szív elektromos aktivitásának hullámformáit mutatja. Ezek a hullámok (P-hullám, QRS-komplex, T-hullám) segítenek az orvosoknak elemezni a szív különböző részeinek működését, és felismerni az esetleges rendellenességeket.

Az EKG-görbe szakaszai

  1. P-hullám: Ez a hullám a pitvarok elektromos aktiválódását és összehúzódását mutatja. Az EKG-görbe első szakasza, amely a szív felső üregeinek (pitvarok) elektromos ingerületét jelzi.
  2. QRS-komplex: Ez a szakasz a kamrák elektromos aktiválódását és összehúzódását mutatja, amelyek a vért pumpálják a tüdőbe és a testbe. A QRS-komplex a szív fő elektromos aktivitását jelzi, amely a szív kamráiban zajlik.
  3. T-hullám: Ez a hullám a kamrák újra polarizálódását és visszatérését a nyugalmi állapotba jelzi a szívciklus végén.

Ezek a szakaszok részletes információt nyújtanak a szív elektromos vezetési rendszerének működéséről, és segítenek az orvosoknak diagnosztizálni az eltéréseket.

Az EKG alkalmazási területei

Az EKG számos szívprobléma diagnosztizálására és nyomon követésére használható, és alapvető eszköz a szív működésének vizsgálatában. Néhány gyakori alkalmazási terület:

1. Szívritmuszavarok (aritmiák)

Az EKG segít azonosítani a szívritmuszavarokat, például a túl lassú (bradikardia) vagy túl gyors (tachikardia) szívverést, valamint a szabálytalan szívritmust (pl. pitvarfibrilláció). Az EKG grafikonján látható mintázat alapján az orvosok felismerhetik, ha a szív nem megfelelő ütemben működik.

2. Szívinfarktus

Az EKG az egyik legfontosabb eszköz a szívinfarktus (szívroham) diagnosztizálásában. Az EKG-görbén azonnali jelei lehetnek annak, hogy a szívizom vérellátása csökkent vagy megszűnt, ami szívizom-károsodáshoz vezethet.

3. Koszorúér-betegség

A koszorúér-betegség esetén az artériák szűkülete miatt csökken a szívizom vérellátása. Az EKG segíthet kimutatni a koszorúér-betegséget azáltal, hogy megmutatja, vannak-e a szívben olyan területek, ahol az elektromos aktivitás zavart szenvedett a csökkent vérellátás miatt.

4. Elektrolit-egyensúlyhiány

Az EKG képes kimutatni bizonyos elektrolit-zavarokat, például a vér kálium- vagy kalciumszintjének eltéréseit, amelyek befolyásolják a szív elektromos működését. Ezek a változások megjelenhetnek az EKG-görbén.

5. Szívbillentyű-betegségek

Az EKG felhasználható a szívbillentyűk hibás működésének felismerésére is, mivel a szív elektromos aktivitása eltérést mutathat, ha a szívbillentyűk nem megfelelően nyílnak vagy záródnak.

6. Műtét előtti vizsgálatok

Az EKG-t gyakran használják rutinvizsgálatként műtétek előtt, hogy ellenőrizzék a szív egészségi állapotát, és megbizonyosodjanak arról, hogy a páciens alkalmas a sebészeti beavatkozásra.

Az EKG típusai

Az EKG-nak többféle típusa létezik, attól függően, hogy milyen célra használják:

1. Nyugalmi EKG

A leggyakrabban használt típus, amelyet akkor végeznek, amikor a páciens nyugalmi állapotban van. A nyugalmi EKG segít az orvosoknak felismerni az alapvető szívritmuszavarokat és szívproblémákat.

2. Terheléses EKG

A terheléses EKG-t gyakran fizikai aktivitás (pl. futópadon való futás vagy kerékpározás) közben végzik, hogy megfigyeljék a szív működését terhelés alatt. Ez a vizsgálat különösen hasznos a koszorúér-betegség felismerésében, mivel a fizikai aktivitás során a szív vérellátása megnő, és ezáltal könnyebben észlelhetők a szűkült artériák okozta problémák.

3. Holter-monitorozás

A Holter-monitor egy hordozható EKG-eszköz, amelyet a páciens általában 24-48 órán keresztül visel. Ez a módszer hosszabb távú megfigyelést tesz lehetővé, és segít az időszakos vagy ritka szívritmuszavarok kimutatásában, amelyeket a nyugalmi EKG nem feltétlenül mutat ki.

4. Eseményrögzítő EKG

Ez a módszer hasonló a Holter-monitorozáshoz, de a beteg maga indítja el az EKG rögzítését, amikor tüneteket, például szédülést vagy mellkasi fájdalmat tapasztal. Az eseményrögzítő EKG lehetővé teszi, hogy a vizsgálatot akkor végezzék el, amikor a beteg panaszai jelentkeznek.

Az EKG előnyei

  • Gyors és fájdalommentes: Az EKG egy egyszerű, gyors és fájdalommentes vizsgálat, amely nem igényel különösebb előkészületet.
  • Nem invazív: Az EKG nem igényli a testbe való beavatkozást, és nincs sugárzás vagy egyéb káros hatása.
  • Valós idejű információ: Az EKG azonnal megmutatja a szív elektromos aktivitását, ami különösen hasznos sürgősségi helyzetekben, például szívinfarktus gyanúja esetén.
  • Költséghatékony: Az EKG viszonylag olcsó diagnosztikai módszer, amely széles körben elérhető.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=elektrokardiográfia&oldid=3455813”