Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛlːɛnøːr]

Főnév

ellenőr

  1. Valamely munka vagy tevékenység felülvizsgálatát hivatalosan végző személy.
  2. (közlekedés) Az utasok jegyeit (és a kalauzt) ellenőrző (vasúti) alkalmazott.

Etimológia

ellen +‎ őr

Származékok

Fordítások

Ragozás

ellenőr ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ellenőr ellenőrök
tárgyeset ellenőrt ellenőröket
részes eset ellenőrnek ellenőröknek
-val/-vel ellenőrrel ellenőrökkel
-ért ellenőrért ellenőrökért
-vá/-vé ellenőrré ellenőrökké
-ig ellenőrig ellenőrökig
-ként ellenőrként ellenőrökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben ellenőrben ellenőrökben
-on/-en/-ön ellenőrön ellenőrökön
-nál/-nél ellenőrnél ellenőröknél
-ba/-be ellenőrbe ellenőrökbe
-ra/-re ellenőrre ellenőrökre
-hoz/-hez/-höz ellenőrhöz ellenőrökhöz
-ból/-ből ellenőrből ellenőrökből
-ról/-ről ellenőrről ellenőrökről
-tól/-től ellenőrtől ellenőröktől
ellenőr birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én ellenőröm ellenőreim
a te ellenőröd ellenőreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ellenőre ellenőrei
a mi ellenőrünk ellenőreink
a ti ellenőrötök ellenőreitek
az ő ellenőrük ellenőreik

Forrás