ellenőr
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛlːɛnøːr]
Főnév
ellenőr
- Valamely munka vagy tevékenység felülvizsgálatát hivatalosan végző személy.
- (közlekedés) Az utasok jegyeit (és a kalauzt) ellenőrző (vasúti) alkalmazott.
Etimológia
Származékok
- (összetételek): adóellenőr, jegyellenőr
Fordítások
Tartalom
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | ellenőr | ellenőrök |
tárgyeset | ellenőrt | ellenőröket |
részes eset | ellenőrnek | ellenőröknek |
-val/-vel | ellenőrrel | ellenőrökkel |
-ért | ellenőrért | ellenőrökért |
-vá/-vé | ellenőrré | ellenőrökké |
-ig | ellenőrig | ellenőrökig |
-ként | ellenőrként | ellenőrökként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | ellenőrben | ellenőrökben |
-on/-en/-ön | ellenőrön | ellenőrökön |
-nál/-nél | ellenőrnél | ellenőröknél |
-ba/-be | ellenőrbe | ellenőrökbe |
-ra/-re | ellenőrre | ellenőrökre |
-hoz/-hez/-höz | ellenőrhöz | ellenőrökhöz |
-ból/-ből | ellenőrből | ellenőrökből |
-ról/-ről | ellenőrről | ellenőrökről |
-tól/-től | ellenőrtől | ellenőröktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | ellenőröm | ellenőreim |
a te | ellenőröd | ellenőreid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
ellenőre | ellenőrei |
a mi | ellenőrünk | ellenőreink |
a ti | ellenőrötök | ellenőreitek |
az ő | ellenőrük | ellenőreik |
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)