ellenőr

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛlːɛnøːr]

Főnév

ellenőr

1. Valamely munka vagy tevékenység felülvizsgálatát hivatalosan végző személy.
2. (közlekedés) Az utasok jegyeit (és a kalauzt) ellenőrző (vasúti) alkalmazott.

Etimológia

ellen +‎ őr

Származékok

• (összetételek): adóellenőr, jegyellenőr

Fordítások

Tartalom

angol: controller (en), inspector (en) finn: johtaja (fi), päällikkö (fi) francia: contrôleur (fr) hn, contrôleuse (fr) nn

német: Kontrolleur (de) hn, Aufseher (de) hn olasz: controllore (it) hn

Ragozás

ellenőr ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	ellenőr	ellenőrök
tárgyeset	ellenőrt	ellenőröket
részes eset	ellenőrnek	ellenőröknek
-val/-vel	ellenőrrel	ellenőrökkel
-ért	ellenőrért	ellenőrökért
-vá/-vé	ellenőrré	ellenőrökké
-ig	ellenőrig	ellenőrökig
-ként	ellenőrként	ellenőrökként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	ellenőrben	ellenőrökben
-on/-en/-ön	ellenőrön	ellenőrökön
-nál/-nél	ellenőrnél	ellenőröknél
-ba/-be	ellenőrbe	ellenőrökbe
-ra/-re	ellenőrre	ellenőrökre
-hoz/-hez/-höz	ellenőrhöz	ellenőrökhöz
-ból/-ből	ellenőrből	ellenőrökből
-ról/-ről	ellenőrről	ellenőrökről
-tól/-től	ellenőrtől	ellenőröktől

ellenőr birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	ellenőröm	ellenőreim
a te	ellenőröd	ellenőreid
az ő/ön/maga az önök/maguk	ellenőre	ellenőrei
a mi	ellenőrünk	ellenőreink
a ti	ellenőrötök	ellenőreitek
az ő	ellenőrük	ellenőreik

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)