elsőfajú hiba valószínűsége

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛlʃøːfɒjuː ˈhibɒ ˈvɒloːsiːnyːʃeːɡɛ]

Főnév

elsőfajú hiba valószínűsége

  1. (matematika, valószínűségszámítás) Elsőfajú hiba (más néven alfa-hiba vagy típus I hiba) a statisztikai hipotézisvizsgálatokban azt a hibát jelenti, amikor a nullhipotézist (   ) elvetjük, miközben az valójában igaz. A hiba valószínűségét a szignifikancia szint (   ) határozza meg, amely a vizsgálat során megállapított küszöbérték.

Jelentés

- Elsőfajú hiba (α): Ez a hiba akkor fordul elő, amikor a kutató úgy dönt, hogy van egy hatás vagy különbség, holott valójában nincs. Például, ha egy új gyógyszert tesztelünk, és arra a következtetésre jutunk, hogy hatékony, holott a gyógyszer valójában nem különbözik a placebótól, akkor elsőfajú hibát követtünk el.

Szignifikancia szint ( )

- A szignifikancia szint a kutató által választott küszöbérték, amely meghatározza, hogy milyen mértékű p-érték (a nullhipotézis alátámasztásának valószínűsége) esetén elvetjük a nullhipotézist. Például: - Ha  , akkor 5% a valószínűsége annak, hogy elsőfajú hibát követünk el. Ez azt jelenti, hogy a kutató hajlandó elfogadni, hogy 5 esetből 1 alkalommal tévesen elveti a nullhipotézist.

Elsőfajú hiba valószínűségének számítása

A hipotézisvizsgálat során a p-értéket összehasonlítjuk az   szinttel: - Ha  , elvetjük a nullhipotézist, és ha   igaz, akkor elsőfajú hibát követünk el. - Ha  , nem vetjük el a nullhipotézist.

Összegzés

Az elsőfajú hiba valószínűsége kulcsfontosságú tényező a statisztikai hipotézisvizsgálatokban, és a kutatók számára fontos, hogy tudatosan válasszák meg a szignifikancia szintet, figyelembe véve az elsőfajú hiba kockázatát. Az alacsonyabb   szint (pl. 0,01) csökkenti az elsőfajú hiba valószínűségét, de ezzel együtt növelheti a másodfajú hiba (más néven beta-hiba,  ) kockázatát, amely akkor fordul elő, ha a nullhipotézist tévesen nem vetjük el, amikor az valójában hamis.