emse

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɛmʃɛ]

Főnév

emse

1. (tájszó) Nőstény disznó.

Etimológia

• Tkp. *emo, ősi örökség az uráli korból, vö. finn emä.
• Ural-altaji:
  • Tkp. *imo, egy nő jelentésű altaji szó, vö. mongol эм.

Ragozás

emse ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	emse	emsék
tárgyeset	emsét	emséket
részes eset	emsének	emséknek
-val/-vel	emsével	emsékkel
-ért	emséért	emsékért
-vá/-vé	emsévé	emsékké
-ig	emséig	emsékig
-ként	emseként	emsékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	emsében	emsékben
-on/-en/-ön	emsén	emséken
-nál/-nél	emsénél	emséknél
-ba/-be	emsébe	emsékbe
-ra/-re	emsére	emsékre
-hoz/-hez/-höz	emséhez	emsékhez
-ból/-ből	emséből	emsékből
-ról/-ről	emséről	emsékről
-tól/-től	emsétől	emséktől

emse birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	emsém	emséim
a te	emséd	emséid
az ő/ön/maga az önök/maguk	emséje	emséi
a mi	emsénk	emséink
a ti	emsétek	emséitek
az ő	emséjük	emséik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)