Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛrkølt͡ʃ]

Főnév

erkölcs

  1. A társadalomban elfogadottnak és helyesnek tartott emberi magatartást, cselekedeteket kötelezően meghatározó, koronként és közösségenként változó szabályok összessége. Ezeket a szabályokat a tapasztalat alapján hozzák létre, és közmegegyezéssé válnak; ez alapján tudható, hogy mi a helyes és mi a helytelen az adott közösség szabályai szerint.

Szinonimák

Származékok

Fordítások

Ragozás

erkölcs ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset erkölcs erkölcsök
tárgyeset erkölcsöt erkölcsöket
részes eset erkölcsnek erkölcsöknek
-val/-vel erkölccsel erkölcsökkel
-ért erkölcsért erkölcsökért
-vá/-vé erkölccsé erkölcsökké
-ig erkölcsig erkölcsökig
-ként erkölcsként erkölcsökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben erkölcsben erkölcsökben
-on/-en/-ön erkölcsön erkölcsökön
-nál/-nél erkölcsnél erkölcsöknél
-ba/-be erkölcsbe erkölcsökbe
-ra/-re erkölcsre erkölcsökre
-hoz/-hez/-höz erkölcshöz erkölcsökhöz
-ból/-ből erkölcsből erkölcsökből
-ról/-ről erkölcsről erkölcsökről
-tól/-től erkölcstől erkölcsöktől
erkölcs birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én erkölcsöm erkölcseim
a te erkölcsöd erkölcseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
erkölcse erkölcsei
a mi erkölcsünk erkölcseink
a ti erkölcsötök erkölcseitek
az ő erkölcsük erkölcseik