Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfeːɱfyːreːs]

Főnév

fémfűrész

  1. Fémeknek hidegen való darabolására alkalmas (kézi) fűrész. [1]

Etimológia

fém +‎ fűrész

Ragozás

fémfűrész ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fémfűrész fémfűrészek
tárgyeset fémfűrészt fémfűrészeket
részes eset fémfűrésznek fémfűrészeknek
-val/-vel fémfűrésszel fémfűrészekkel
-ért fémfűrészért fémfűrészekért
-vá/-vé fémfűrésszé fémfűrészekké
-ig fémfűrészig fémfűrészekig
-ként fémfűrészként fémfűrészekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fémfűrészben fémfűrészekben
-on/-en/-ön fémfűrészen fémfűrészeken
-nál/-nél fémfűrésznél fémfűrészeknél
-ba/-be fémfűrészbe fémfűrészekbe
-ra/-re fémfűrészre fémfűrészekre
-hoz/-hez/-höz fémfűrészhez fémfűrészekhez
-ból/-ből fémfűrészből fémfűrészekből
-ról/-ről fémfűrészről fémfűrészekről
-tól/-től fémfűrésztől fémfűrészektől
fémfűrész birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fémfűrészem fémfűrészeim
a te fémfűrészed fémfűrészeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fémfűrésze fémfűrészei
a mi fémfűrészünk fémfűrészeink
a ti fémfűrészetek fémfűrészeitek
az ő fémfűrészük fémfűrészeik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6