Kiejtés

  • IPA: [ ˈfeːɲːɛl]

Főnév

fényjel

  1. (Fel-felvillanó lámpa)fénnyel adott jel. [1]

Etimológia

fény +‎ jel

Fordítások

Ragozás

fényjel ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fényjel fényjelek
tárgyeset fényjelet fényjeleket
részes eset fényjelnek fényjeleknek
-val/-vel fényjellel fényjelekkel
-ért fényjelért fényjelekért
-vá/-vé fényjellé fényjelekké
-ig fényjelig fényjelekig
-ként fényjelként fényjelekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fényjelben fényjelekben
-on/-en/-ön fényjelen fényjeleken
-nál/-nél fényjelnél fényjeleknél
-ba/-be fényjelbe fényjelekbe
-ra/-re fényjelre fényjelekre
-hoz/-hez/-höz fényjelhez fényjelekhez
-ból/-ből fényjelből fényjelekből
-ról/-ről fényjelről fényjelekről
-tól/-től fényjeltől fényjelektől
fényjel birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fényjelem fényjeleim
a te fényjeled fényjeleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fényjele fényjelei
a mi fényjelünk fényjeleink
a ti fényjeletek fényjeleitek
az ő fényjelük fényjeleik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6