jel
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈjɛl]
Főnév
jel
- A valóságnak egy érzékszerveinkkel felfogható (látható, tapintható, hallható) darabja, része.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn jälki.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | jel | jelek |
| tárgyeset | jelt | jeleket |
| részes eset | jelnek | jeleknek |
| -val/-vel | jellel | jelekkel |
| -ért | jelért | jelekért |
| -vá/-vé | jellé | jelekké |
| -ig | jelig | jelekig |
| -ként | jelként | jelekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | jelben | jelekben |
| -on/-en/-ön | jelen | jeleken |
| -nál/-nél | jelnél | jeleknél |
| -ba/-be | jelbe | jelekbe |
| -ra/-re | jelre | jelekre |
| -hoz/-hez/-höz | jelhez | jelekhez |
| -ból/-ből | jelből | jelekből |
| -ról/-ről | jelről | jelekről |
| -tól/-től | jeltől | jelektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | jelem | jeleim |
| a te | jeled | jeleid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
jele | jelei |
| a mi | jelünk | jeleink |
| a ti | jeletek | jeleitek |
| az ő | jelük | jeleik |
Származékok
- (összetételek): anyajel, bűnjel, életjel, felkiáltójel, fényjel, felségjel, füttyjel, gondolatjel, gyökjel, hangulatjel, határjel, hiányjel, hívójel, hullámjel, idézőjel, írásjel, ismertetőjel, jeladás, jeladó, jelbeszéd, jelenet, jelenkor, jelenlét, jelmagyarázat, jelmez, jelrendszer, jelszó, jeltelen, jelvény, jelzálog, morzejel, nagykötőjel, pluszjel, rendjel, szintjel, tanújel, térképjel, vegyjel, vízállásjel, vízjel, zárójel