Kiejtés

  • IPA: [ ˈføːnɛmɛʃ]

Főnév

főnemes

  1. Bárói vagy ennél magasabb rangú címet viselő nemes. [1]

Etimológia

+‎ nemes

Ragozás

főnemes ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset főnemes főnemesek
tárgyeset főnemest főnemeseket
részes eset főnemesnek főnemeseknek
-val/-vel főnemessel főnemesekkel
-ért főnemesért főnemesekért
-vá/-vé főnemessé főnemesekké
-ig főnemesig főnemesekig
-ként főnemesként főnemesekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben főnemesben főnemesekben
-on/-en/-ön főnemesen főnemeseken
-nál/-nél főnemesnél főnemeseknél
-ba/-be főnemesbe főnemesekbe
-ra/-re főnemesre főnemesekre
-hoz/-hez/-höz főnemeshez főnemesekhez
-ból/-ből főnemesből főnemesekből
-ról/-ről főnemesről főnemesekről
-tól/-től főnemestől főnemesektől
főnemes birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én főnemesem főnemeseim
a te főnemesed főnemeseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
főnemese főnemesei
a mi főnemesünk főnemeseink
a ti főnemesetek főnemeseitek
az ő főnemesük főnemeseik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6