fűzfa
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈfyːsfɒ]
Főnév
fűzfa
- (növénytan, fa) (Salix) Nedves, gyakran tó partján növő, barkás virágú fafajta.
- Ennek a fának a faanyaga.
Szókapcsolatok
- fűzfabokor
- fűzfapoéta (tehetségtelen költő)
- fűzfavessző: a fűzfa hajlékony, fiatal hajtása, amelyet jelzőként is használunk. Pl.: fűzfavessző kosár.
- Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! (enyhe népies káromkodás)
Etimológia
fűz + fa, a német Weidenbaum szó tükörfordítása
Fordítások
fűzfa — lásd fűz
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | fűzfa | fűzfák |
| tárgyeset | fűzfát | fűzfákat |
| részes eset | fűzfának | fűzfáknak |
| -val/-vel | fűzfával | fűzfákkal |
| -ért | fűzfáért | fűzfákért |
| -vá/-vé | fűzfává | fűzfákká |
| -ig | fűzfáig | fűzfákig |
| -ként | fűzfaként | fűzfákként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | fűzfában | fűzfákban |
| -on/-en/-ön | fűzfán | fűzfákon |
| -nál/-nél | fűzfánál | fűzfáknál |
| -ba/-be | fűzfába | fűzfákba |
| -ra/-re | fűzfára | fűzfákra |
| -hoz/-hez/-höz | fűzfához | fűzfákhoz |
| -ból/-ből | fűzfából | fűzfákból |
| -ról/-ről | fűzfáról | fűzfákról |
| -tól/-től | fűzfától | fűzfáktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | fűzfám | fűzfáim |
| a te | fűzfád | fűzfáid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
fűzfája | fűzfái |
| a mi | fűzfánk | fűzfáink |
| a ti | fűzfátok | fűzfáitok |
| az ő | fűzfájuk | fűzfáik |