fa
Kiejtés
- IPA: [ ˈfɒ]
Főnév
fa
- (növénytan, fa) Évelő, fás szárú növények. Egy gyakori definíció szerint olyan fás szárú növény, melynek egyértelmű csúcsdominanciával rendelkező központi hajtásából (törzséből) nőnek ki a fő ágai, a talaj szintje felett.
- Faanyag.
- Tűzifa.
- Körmentes, hurokmentes, egyszerű gráf gráfelméletben.
Etimológia
Fordítások
növény
anyag
tüzifa
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | fa | fák |
tárgyeset | fát | fákat |
részes eset | fának | fáknak |
-val/-vel | fával | fákkal |
-ért | fáért | fákért |
-vá/-vé | fává | fákká |
-ig | fáig | fákig |
-ként | faként | fákként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | fában | fákban |
-on/-en/-ön | fán | fákon |
-nál/-nél | fánál | fáknál |
-ba/-be | fába | fákba |
-ra/-re | fára | fákra |
-hoz/-hez/-höz | fához | fákhoz |
-ból/-ből | fából | fákból |
-ról/-ről | fáról | fákról |
-tól/-től | fától | fáktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | fám | fáim |
a te | fád | fáid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
fája | fái |
a mi | fánk | fáink |
a ti | fátok | fáitok |
az ő | fájuk | fáik |
Származékok
(összetételek)
|
|
|
|
Szókapcsolatok
Melléknév
fa
- Fából való; fa-
Tartalom
Mandarin kínai
fa