Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɒ]

Főnév

fa

  1. (növénytan, fa) Évelő, fás szárú növények. Egy gyakori definíció szerint olyan fás szárú növény, melynek egyértelmű csúcsdominanciával rendelkező központi hajtásából (törzséből) nőnek ki a fő ágai, a talaj szintje felett.
  2. Faanyag.
  3. Tűzifa.
  4. Körmentes, hurokmentes, egyszerű gráf gráfelméletben.

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. finn puu, komi пу, udmurt пу, nyenyec пя.

Fordítások

Ragozás

fa ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fa fák
tárgyeset fát fákat
részes eset fának fáknak
-val/-vel fával fákkal
-ért fáért fákért
-vá/-vé fává fákká
-ig fáig fákig
-ként faként fákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fában fákban
-on/-en/-ön fán fákon
-nál/-nél fánál fáknál
-ba/-be fába fákba
-ra/-re fára fákra
-hoz/-hez/-höz fához fákhoz
-ból/-ből fából fákból
-ról/-ről fáról fákról
-tól/-től fától fáktól
fa birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fám fáim
a te fád fáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fája fái
a mi fánk fáink
a ti fátok fáitok
az ő fájuk fáik

Származékok

Szókapcsolatok

Melléknév

fa

  1. Fából való; fa-
  • fa - Értelmező szótár (MEK)
  • fa - Etimológiai szótár (UMIL)
  • fa - Szótár.net (hu-hu)
  • fa - DeepL (hu-de)
  • fa - Яндекс (hu-ru)
  • fa - Google (hu-en)
  • fa - Helyesírási szótár (MTA)
  • fa - Wikidata
  • fa - Wikipédia (magyar)

Mandarin kínai

fa

  1. nem sztenderd írásmódja
  2. nem sztenderd írásmódja
  3. nem sztenderd írásmódja
  4. nem sztenderd írásmódja