Kiejtés

  • IPA: [ ˈfont͡ʃor]

Főnév

foncsor

  1. (régies) Amalgám. [1]
  2. Tükör hátlapjának a fénysugarakat visszaverő bevonata. [1]

Származékok

Etimológia

Elvonással keletkezett a(z) foncsorol szóból. [2]

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
  2. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6