gúzs
Kiejtés
- IPA: [ ˈɡuːʒ]
Főnév
gúzs
- (népies) Párolással hajlékonnyá tett, szívós ágból, ill. szalmából v. kenderből, ritkábban bőrből csavart kötél.
- <Ladikon> kenderkötélből való gyűrű az evező rögzítésére.
- (tájszó) Lószőr és csepű keverékéből font nyűg, béklyó.
- (népies) Az a vaskarika, amellyel a lőcsöt, ill. a vendégoldalt a szekér oldalához fogatják.
Szólások
- gúzsba köt
- a) (katonaság, régies) <büntetésként> bilincsforma gúzzsal vkinek a jobb karját bal lábszárához kapcsolja; b) (átvitt értelemben) intézkedésével v. magatartásával mozgási, cselekvési szabadságától, fejlődési lehetőségeitől megfoszt vkit, vmit; szellemi képességeinek kifejtésében akadályoz vkit.