Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡuːʒ]

Főnév

gúzs

  1. (népies) Párolással hajlékonnyá tett, szívós ágból, ill. szalmából v. kenderből, ritkábban bőrből csavart kötél.
  2. <Ladikon> kenderkötélből való gyűrű az evező rögzítésére.
  3. (tájszó) Lószőr és csepű keverékéből font nyűg, béklyó.
  4. (népies) Az a vaskarika, amellyel a lőcsöt, ill. a vendégoldalt a szekér oldalához fogatják.

Szólások

  1. gúzsba köt
    a) (katonaság, régies) <büntetésként> bilincsforma gúzzsal vkinek a jobb karját bal lábszárához kapcsolja; b) (átvitt értelemben) intézkedésével v. magatartásával mozgási, cselekvési szabadságától, fejlődési lehetőségeitől megfoszt vkit, vmit; szellemi képességeinek kifejtésében akadályoz vkit.
  • gúzs - Értelmező szótár (MEK)
  • gúzs - Etimológiai szótár (UMIL)
  • gúzs - Szótár.net (hu-hu)
  • gúzs - DeepL (hu-de)
  • gúzs - Яндекс (hu-ru)
  • gúzs - Google (hu-en)
  • gúzs - Helyesírási szótár (MTA)
  • gúzs - Wikidata
  • gúzs - Wikipédia (magyar)