Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡɛlɛnt͡ʃeːr]

Főnév

gelencsér

  1. gerencsér [1]

Ragozás

gelencsér ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gelencsér gelencsérek
tárgyeset gelencsért gelencséreket
részes eset gelencsérnek gelencséreknek
-val/-vel gelencsérrel gelencsérekkel
-ért gelencsérért gelencsérekért
-vá/-vé gelencsérré gelencsérekké
-ig gelencsérig gelencsérekig
-ként gelencsérként gelencsérekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gelencsérben gelencsérekben
-on/-en/-ön gelencséren gelencséreken
-nál/-nél gelencsérnél gelencséreknél
-ba/-be gelencsérbe gelencsérekbe
-ra/-re gelencsérre gelencsérekre
-hoz/-hez/-höz gelencsérhez gelencsérekhez
-ból/-ből gelencsérből gelencsérekből
-ról/-ről gelencsérről gelencsérekről
-tól/-től gelencsértől gelencsérektől
gelencsér birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gelencsérem gelencséreim
a te gelencséred gelencséreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gelencsére gelencsérei
a mi gelencsérünk gelencséreink
a ti gelencséretek gelencséreitek
az ő gelencsérük gelencséreik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6