Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡɛrɛnt͡ʃeːr]

Főnév

gerencsér

  1. (népies, régies) Fazekas. [1]

Változatok

Etimológia

Szláv eredetű.

Ragozás

gerencsér ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gerencsér gerencsérek
tárgyeset gerencsért gerencséreket
részes eset gerencsérnek gerencséreknek
-val/-vel gerencsérrel gerencsérekkel
-ért gerencsérért gerencsérekért
-vá/-vé gerencsérré gerencsérekké
-ig gerencsérig gerencsérekig
-ként gerencsérként gerencsérekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gerencsérben gerencsérekben
-on/-en/-ön gerencséren gerencséreken
-nál/-nél gerencsérnél gerencséreknél
-ba/-be gerencsérbe gerencsérekbe
-ra/-re gerencsérre gerencsérekre
-hoz/-hez/-höz gerencsérhez gerencsérekhez
-ból/-ből gerencsérből gerencsérekből
-ról/-ről gerencsérről gerencsérekről
-tól/-től gerencsértől gerencsérektől
gerencsér birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gerencsérem gerencséreim
a te gerencséred gerencséreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gerencsére gerencsérei
a mi gerencsérünk gerencséreink
a ti gerencséretek gerencséreitek
az ő gerencsérük gerencséreik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6