gerencsér
Kiejtés
- IPA: [ ˈɡɛrɛnt͡ʃeːr]
Főnév
gerencsér
Változatok
Etimológia
Szláv eredetű.
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | gerencsér | gerencsérek |
tárgyeset | gerencsért | gerencséreket |
részes eset | gerencsérnek | gerencséreknek |
-val/-vel | gerencsérrel | gerencsérekkel |
-ért | gerencsérért | gerencsérekért |
-vá/-vé | gerencsérré | gerencsérekké |
-ig | gerencsérig | gerencsérekig |
-ként | gerencsérként | gerencsérekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | gerencsérben | gerencsérekben |
-on/-en/-ön | gerencséren | gerencséreken |
-nál/-nél | gerencsérnél | gerencséreknél |
-ba/-be | gerencsérbe | gerencsérekbe |
-ra/-re | gerencsérre | gerencsérekre |
-hoz/-hez/-höz | gerencsérhez | gerencsérekhez |
-ból/-ből | gerencsérből | gerencsérekből |
-ról/-ről | gerencsérről | gerencsérekről |
-tól/-től | gerencsértől | gerencsérektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | gerencsérem | gerencséreim |
a te | gerencséred | gerencséreid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
gerencsére | gerencsérei |
a mi | gerencsérünk | gerencséreink |
a ti | gerencséretek | gerencséreitek |
az ő | gerencsérük | gerencséreik |
Jegyzetek
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6