gond

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɡond]

Főnév

gond

1. Bal, probléma.
2. Gondoskodás.

Fordítások

baj

angol: trouble (en) cigány: gindo (rom), gindipé (rom), trás (rom) feröeri: trupulleiki (fo) hn francia: souci (fr) hn japán: 問題 (ja) (もんだい), トラブル (ja) német: Kummer (de) hn, Sorge (de) nn szerbhorvát: briga (sh) nn

gondoskodás

angol: care (en) erza: забота (myv) (zabota) német: Sorge (de) nn, Fürsorge (de) nn orosz: забота (ru) (zabota)

Ragozás

gond ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	gond	gondok
tárgyeset	gondot	gondokat
részes eset	gondnak	gondoknak
-val/-vel	gonddal	gondokkal
-ért	gondért	gondokért
-vá/-vé	gonddá	gondokká
-ig	gondig	gondokig
-ként	gondként	gondokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	gondban	gondokban
-on/-en/-ön	gondon	gondokon
-nál/-nél	gondnál	gondoknál
-ba/-be	gondba	gondokba
-ra/-re	gondra	gondokra
-hoz/-hez/-höz	gondhoz	gondokhoz
-ból/-ből	gondból	gondokból
-ról/-ről	gondról	gondokról
-tól/-től	gondtól	gondoktól

gond birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	gondom	gondjaim
a te	gondod	gondjaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	gondja	gondjai
a mi	gondunk	gondjaink
a ti	gondotok	gondjaitok
az ő	gondjuk	gondjaik

Származékok

• gondatlan, gondos, gondtalan
• (összetételek): gondviselés