Kiejtés

  • IPA: [ ˈɟɒkoriʃaːɡ]

Főnév

gyakoriság

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A gyakoriság a valószínűségszámításban és a statisztikában egy esemény előfordulásainak számát jelenti egy adott kísérlet vagy vizsgálat során.

Két fő típusa van:

1. Abszolút gyakoriság: Az adott esemény tényleges előfordulásainak száma egy sor kísérlet vagy adatgyűjtés során. Például, ha egy dobókockát 10-szer dobunk, és ötször kapunk hatost, akkor a hatos abszolút gyakorisága 5.

2. Relatív gyakoriság: Az esemény abszolút gyakoriságának és az összes megfigyelés (kísérlet) számának hányadosa, ami megmutatja, hogy az adott esemény milyen gyakran fordult elő a vizsgálatban. A relatív gyakoriság tehát az esemény gyakoriságát az összes kísérlethez viszonyítja, és általában százalékos vagy decimális formában fejezzük ki:

 

ahol   az abszolút gyakoriság, és   a kísérletek száma.

Példa: Ha 100 alkalommal dobunk egy érmét, és ebből 45-ször fej jön ki, akkor: - A fej abszolút gyakorisága: 45. - A fej relatív gyakorisága:  , ami 45

A relatív gyakoriság hosszú távon közelít az esemény elméleti valószínűségéhez (a Nagy számok törvénye alapján).

Etimológia

gyakori +‎ -ság

Fordítások