Kiejtés

  • IPA: [ ˈhaːloːzɒtihiːd]

Főnév

hálózati híd

  1. (informatika) A network bridge (hálózati híd) egy eszköz, amely a számítógépes hálózatok adatkapcsolati rétegében (OSI 2. réteg) működik. Feladata, hogy két vagy több hálózati szegmenst összekapcsoljon és a forgalmat közöttük irányítsa, anélkül hogy az adatokat a magasabb rétegek felé továbbítaná. Ezáltal egy egységes hálózati szegmenst alkot az összekapcsolt részekből, de a forgalom irányítása a MAC címek alapján történik, nem pedig IP címekkel, mint a routerek esetében.

Fő funkciói és előnyei:

  • MAC cím alapú irányítás: A bridge elemzi a MAC címet, és ennek alapján dönti el, hogy egy adott adatcsomagot melyik hálózati szegmensre továbbítson.
  • Ütközések elkerülése: Mivel csak a releváns szegmensekre továbbítja az adatokat, a bridge csökkenti az ütközések számát, így növeli a hálózat teljesítményét.
  • Dedikált sávszélesség biztosítása: Minden összekapcsolt hálózati szegmens számára különálló sávszélességet biztosít, szemben a hubokkal, amelyek az összes kapcsolt eszköz között osztják el a sávszélességet.
  • Adaptív hídak: Vannak olyan típusok, amelyek automatikusan megtanulják az eszközök MAC címét és ennek megfelelően dinamikusan irányítják a forgalmat.

Mikor érdemes bridge-t használni?

  • Kisebb hálózatokban, ahol nincs szükség bonyolult IP alapú útválasztásra, de szükséges a forgalom szegmentálása.
  • LAN hálózatokban, ahol a hálózati forgalmat szét kell választani, de a csatlakoztatott eszközök egy logikai hálózatban maradnak.

A bridge tehát hatékony megoldás kisebb hálózati szegmensek összekapcsolására, míg a routereket inkább nagyobb, IP-alapú hálózatokban használják.

Fordítások