Kiejtés

  • IPA: [ ˈhaːloːzɒtihub]

Főnév

hálózati hub

  1. (informatika, számítógép-hálózatok) A network hub (hálózati hub) egy egyszerű hálózati eszköz, amely a fizikai rétegben működik (OSI 1. réteg), és célja, hogy összekapcsolja a hálózat különböző eszközeit, így azok kommunikálni tudnak egymással. A hubok nagyon egyszerű eszközök, mivel nem végeznek semmilyen adatirányítást vagy szűrést, hanem minden beérkező adatot egyszerűen továbbítanak az összes többi csatlakoztatott eszköz felé.

Fő tulajdonságai és működése:

  • Broadcast módszer: A hub minden beérkező jelet az összes csatlakoztatott portjára továbbít, így minden eszköz ugyanazt az adatot kapja meg. Emiatt nem tudja irányítani a forgalmat.
  • Ütközés (collision): Mivel az összes adatot minden porton sugározza, az egyidejűleg küldött adatok ütközhetnek. Az ütközéseket az eszközök ütközésfeloldási protokoll (pl. CSMA/CD) segítségével kezelik.
  • Megosztott sávszélesség: Az eszközök a hub által biztosított sávszélességen osztoznak, ami csökkenti a hálózati sebességet, ha sok eszköz csatlakozik.
  • Half-duplex működés: Mivel az adatok minden eszközhöz egyszerre jutnak el, a hub csak fél-duplex kommunikációt tesz lehetővé, azaz egyszerre csak egy irányban lehet adatot küldeni vagy fogadni.

Előnyei és hátrányai:

  • Előnyök:
    • Egyszerű telepítés és alacsony költség.
    • Alapvető összeköttetést biztosít kisebb hálózatok számára.
  • Hátrányok:
    • Nem hatékony nagyobb hálózatokban, mivel az adatokat minden porton továbbítja, felesleges forgalmat és ütközéseket generál.
    • Nincs forgalomirányítás vagy szűrés, ami növelheti a hálózat leterheltségét.

Mikor érdemes használni?

Hubokat általában csak kisebb, egyszerűbb hálózatokban használnak, ahol nem fontos a forgalomirányítás vagy a nagy sebesség. Napjainkban azonban a hálózati switch-ek és routerek szinte teljesen kiszorították a hubokat, mivel ezek a modern eszközök hatékonyabban és intelligensebben kezelik a hálózati forgalmat.

Fordítások