hajít

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhɒjiːt]

Ige

hajít

1. dob
2. vet

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza каямс.

Származékok

• hajítás

• (igekötős alakok): | áthajít | behajít | felhajít | kihajít | lehajít | 

Fordítások

Tartalom

angol: hurl (en) cigány: sudel (rom), sudél (rom) erza: кaямс (myv) (kajams) német: schleudern (de) norvég: slynge (no)

Ragozás

hajít ragozása

Főnévi igenév			hajítani
Befejezett melléknévi igenév			hajított
Folyamatos melléknévi igenév			hajító
Beálló melléknévi igenév			hajítandó
Határozói igenév			hajítva
Ható ige			hajíthat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	hajítok	hajítasz	hajít	hajítunk	hajítotok	hajítanak
		Tárgyas	hajítom én téged/titeket hajítalak	hajítod	hajítja	hajítjuk	hajítjátok	hajítják
	Múlt idő	Alanyi	hajítottam	hajítottál	hajított	hajítottunk	hajítottatok	hajítottak
		Tárgyas	hajítottam én téged/titeket hajítottalak	hajítottad	hajította	hajítottuk	hajítottátok	hajították
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	hajítanék	hajítanál	hajítana	hajítanánk	hajítanátok	hajítanának
		Tárgyas	hajítanám én téged/titeket hajítanálak	hajítanád	hajítaná	hajítanánk	hajítanátok	hajítanák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	hajítsak	hajíts vagy hajítsál	hajítson	hajítsunk	hajítsatok	hajítsanak
		Tárgyas	hajítsam én téged/titeket hajítsalak	hajítsd vagy hajítsad	hajítsa	hajítsuk	hajítsátok	hajítsák
Főnévi igenév ragozása			hajítanom	hajítanod	hajítania	hajítanunk	hajítanotok	hajítaniuk