hajnalszürkület
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɒjnɒlsyrkylɛt]
Főnév
hajnalszürkület
- (régies) A hajnali szürkület, amikor már nincs teljesen sötét.
- 1855, Kemény Zsigmond, Özvegy és leánya
- Ha a vadászat ideje beállott, lehetett bármily ünnep, prédikálhatott bárhogy a tiszteletes, Sebestyén - kivált midőn éjjel friss hó hullott - még hajnalszürkület előtt az erdőbe ment, s késő délig leste a rókát, s üldözé a nyulakat.
- 1844, Petőfi Sándor, Az én szerelmem...
- Az én szerelmem nem a csalogány,
- Kit fölkeltett a hajnalszürkület,
- Hogy édes ének szóljon ajakán
- A nap csókjától rózsás föld felett.