hallás
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɒlːaːʃ]
Főnév
hallás
- Az érzékszervek egyik fajtája, amely a közeg (általában: a levegő) rezgését érzékeli.
Etimológia
Származékok
- hallási
- (összetételek): halláskárosodás
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | hallás | hallások |
tárgyeset | hallást | hallásokat |
részes eset | hallásnak | hallásoknak |
-val/-vel | hallással | hallásokkal |
-ért | hallásért | hallásokért |
-vá/-vé | hallássá | hallásokká |
-ig | hallásig | hallásokig |
-ként | hallásként | hallásokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | hallásban | hallásokban |
-on/-en/-ön | halláson | hallásokon |
-nál/-nél | hallásnál | hallásoknál |
-ba/-be | hallásba | hallásokba |
-ra/-re | hallásra | hallásokra |
-hoz/-hez/-höz | halláshoz | hallásokhoz |
-ból/-ből | hallásból | hallásokból |
-ról/-ről | hallásról | hallásokról |
-tól/-től | hallástól | hallásoktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | hallásom | hallásaim |
a te | hallásod | hallásaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
hallása | hallásai |
a mi | hallásunk | hallásaink |
a ti | hallásotok | hallásaitok |
az ő | hallásuk | hallásaik |