hallgató
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɒlɡɒtoː]
Főnév
hallgató
- Előadást hallgató személy.
- Iskolai, egyetemi hallgató.
- Régi telefonkészülék része.
- Fülhallgató.
Etimológia
A hallgat igéből.
Fordítások
előadást hallgató férfi
hallgató — lásd diák
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | hallgató | hallgatók |
tárgyeset | hallgatót | hallgatókat |
részes eset | hallgatónak | hallgatóknak |
-val/-vel | hallgatóval | hallgatókkal |
-ért | hallgatóért | hallgatókért |
-vá/-vé | hallgatóvá | hallgatókká |
-ig | hallgatóig | hallgatókig |
-ként | hallgatóként | hallgatókként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | hallgatóban | hallgatókban |
-on/-en/-ön | hallgatón | hallgatókon |
-nál/-nél | hallgatónál | hallgatóknál |
-ba/-be | hallgatóba | hallgatókba |
-ra/-re | hallgatóra | hallgatókra |
-hoz/-hez/-höz | hallgatóhoz | hallgatókhoz |
-ból/-ből | hallgatóból | hallgatókból |
-ról/-ről | hallgatóról | hallgatókról |
-tól/-től | hallgatótól | hallgatóktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | hallgatóm | hallgatóim |
a te | hallgatód | hallgatóid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
hallgatója | hallgatói |
a mi | hallgatónk | hallgatóink |
a ti | hallgatótok | hallgatóitok |
az ő | hallgatójuk | hallgatóik |