Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈiɡɛneːviiɡɛ]

Főnév

igenévi ige

  1. Az ige egyik személytelen alakja (a főnévi, a határozói és a melléknévi igenév mellett), amely a mondatban melléknévi szerepet tölt be, alakilag pedig az ige egyes szám harmadik személyű, múlt idejű, határozott ragozású alakjával egyezik meg, pl. eső áztatta föld. Más néven: igei igenév. Bővebben: igenévi ige.