ige
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈiɡɛ]
Főnév
ige
- (vallás) Isten szava, amit a papok magyaráznak el a gyülekezetnek.
- (nyelvtan) Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, mód és szemlélet (aspektus) szerint változtathatja.
Etimológia
- Egy ótörök *üge szóból.
- A szó a mongolban is megvan, vö. modern mongol үг.
Fordítások
szófaj
Szófajok
főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, igekötő, határozószó, névelő, névutó, kötőszó, indulatszó
Származékok
- igéz
- (összetételek): igealak, igehirdetés, igehirdető, igeidő, igeképzés, igeképző, igekötő, igemód, igenév, igenévszó, igerag, igeragozás, igeszemlélet, varázsige
Szókapcsolatok
Észt
Kiejtés
- IPA: /ˈiɡ̊e/
Főnév
ige
Etimológia
Lásd a finn ien szót.