Kiejtés

  • IPA: /im.puˈta.re/

Ige

imputàre (E/1. sz. jelen imputo, E/1. sz. régmúlt imputài, befejezett m. igenév imputàto, segédige avére)

  1. vádol (vkit vmivel q di qc)
  2. okol, felelőssé tesz (vkit vmiért q di qc)
  3. tulajdonít, betud (vmit vminek qc a qc)

Igeragozás


Főnév

imputare nn (többes szám [nincs megadva])

  1. szemrehányás
  2. (közigazgatás) megterhelés
  3. (jogtudomány) betudás, beszámítás