Kiejtés

  • IPA: [ ˈjeːrt͡sɛ]

Főnév

jérce

  1. Fiatal, még nem kotló növendék tyúk v. hasonló szárnyas.

Etimológia

Egy szláv *jarica szóból.

Fordítások

Ragozás

jérce ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset jérce jércék
tárgyeset jércét jércéket
részes eset jércének jércéknek
-val/-vel jércével jércékkel
-ért jércéért jércékért
-vá/-vé jércévé jércékké
-ig jércéig jércékig
-ként jérceként jércékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben jércében jércékben
-on/-en/-ön jércén jércéken
-nál/-nél jércénél jércéknél
-ba/-be jércébe jércékbe
-ra/-re jércére jércékre
-hoz/-hez/-höz jércéhez jércékhez
-ból/-ből jércéből jércékből
-ról/-ről jércéről jércékről
-tól/-től jércétől jércéktől
jérce birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én jércém jércéim
a te jércéd jércéid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
jércéje jércéi
a mi jércénk jércéink
a ti jércétek jércéitek
az ő jércéjük jércéik
  • 4

Forrás