jura
Kiejtés
- IPA: [ ˈjurɒ]
Főnév
jura
- A mezozoikum középső szakasza.
Ige
a jura (E/3 jelen jură, befejezett alak jurat) 1. ragozás
Ragozás
jura ragozása (első ragozás, nincs infix)
főnévi igenév | a jura | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
határozói igenév | jurând | ||||||
melléknévi igenév | jurat | ||||||
szám | egyes | többes | |||||
személy | első | második | harmadik | első | második | harmadik | |
kijelentő mód | eu | tu | el/ea | noi | voi | ei/ele | |
jelen idő | jur | juri | jură | jurăm | jurați | jură | |
elbeszélő múlt | juram | jurai | jura | juram | jurați | jurau | |
múlt idő | jurai | jurași | jură | jurarăm | jurarăți | jurară | |
régmúlt | jurasem | juraseși | jurase | juraserăm | juraserăți | juraseră | |
kötő mód | eu | tu | el/ea | noi | voi | ei/ele | |
jelen idő | să jur | să juri | să jure | să jurăm | să jurați | să jure | |
felszólító mód | — | tu | — | — | voi | — | |
pozitív | jură | jurați | |||||
negatív (tiltó) | nu jura | nu jurați |