kölcsönzés
Kiejtés
- IPA: [ ˈkølt͡ʃønzeːʃ]
Főnév
kölcsönzés
- Vminek kölcsönbe adása.
- Vminek kölcsönbe vétele.
- (ritka) (nyelvtan) Más nyelvből átvett nyelvi elem.
- (ritka) (nyelvtan) Ennek átvétele.
Etimológia
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kölcsönzés | kölcsönzések |
tárgyeset | kölcsönzést | kölcsönzéseket |
részes eset | kölcsönzésnek | kölcsönzéseknek |
-val/-vel | kölcsönzéssel | kölcsönzésekkel |
-ért | kölcsönzésért | kölcsönzésekért |
-vá/-vé | kölcsönzéssé | kölcsönzésekké |
-ig | kölcsönzésig | kölcsönzésekig |
-ként | kölcsönzésként | kölcsönzésekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kölcsönzésben | kölcsönzésekben |
-on/-en/-ön | kölcsönzésen | kölcsönzéseken |
-nál/-nél | kölcsönzésnél | kölcsönzéseknél |
-ba/-be | kölcsönzésbe | kölcsönzésekbe |
-ra/-re | kölcsönzésre | kölcsönzésekre |
-hoz/-hez/-höz | kölcsönzéshez | kölcsönzésekhez |
-ból/-ből | kölcsönzésből | kölcsönzésekből |
-ról/-ről | kölcsönzésről | kölcsönzésekről |
-tól/-től | kölcsönzéstől | kölcsönzésektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kölcsönzésem | kölcsönzéseim |
a te | kölcsönzésed | kölcsönzéseid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kölcsönzése | kölcsönzései |
a mi | kölcsönzésünk | kölcsönzéseink |
a ti | kölcsönzésetek | kölcsönzéseitek |
az ő | kölcsönzésük | kölcsönzéseik |
- 3
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)