Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøpøɲɛɡ]

Főnév

köpönyeg

  1. (ruházat) (elavult, ma már csak szólásokban) köpeny

Etimológia

Egy ótörök *köpönek szóból, vö. modern török kepenek.

Fordítások

Ragozás

köpönyeg ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset köpönyeg köpönyegek
tárgyeset köpönyeget köpönyegeket
részes eset köpönyegnek köpönyegeknek
-val/-vel köpönyeggel köpönyegekkel
-ért köpönyegért köpönyegekért
-vá/-vé köpönyeggé köpönyegekké
-ig köpönyegig köpönyegekig
-ként köpönyegként köpönyegekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben köpönyegben köpönyegekben
-on/-en/-ön köpönyegen köpönyegeken
-nál/-nél köpönyegnél köpönyegeknél
-ba/-be köpönyegbe köpönyegekbe
-ra/-re köpönyegre köpönyegekre
-hoz/-hez/-höz köpönyeghez köpönyegekhez
-ból/-ből köpönyegből köpönyegekből
-ról/-ről köpönyegről köpönyegekről
-tól/-től köpönyegtől köpönyegektől
köpönyeg birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én köpönyegem köpönyegeim
a te köpönyeged köpönyegeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
köpönyege köpönyegei
a mi köpönyegünk köpönyegeink
a ti köpönyegetek köpönyegeitek
az ő köpönyegük köpönyegeik