Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøstaːrʃɒʃaːɡ]

Főnév

köztársaság

  1. Államforma, amelyben az államfőt és az államhatalom legfelső szervét határozott időre választják meg.

Etimológia

köz +‎ társaság

Fordítások

Ragozás

köztársaság ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset köztársaság köztársaságok
tárgyeset köztársaságot köztársaságokat
részes eset köztársaságnak köztársaságoknak
-val/-vel köztársasággal köztársaságokkal
-ért köztársaságért köztársaságokért
-vá/-vé köztársasággá köztársaságokká
-ig köztársaságig köztársaságokig
-ként köztársaságként köztársaságokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben köztársaságban köztársaságokban
-on/-en/-ön köztársaságon köztársaságokon
-nál/-nél köztársaságnál köztársaságoknál
-ba/-be köztársaságba köztársaságokba
-ra/-re köztársaságra köztársaságokra
-hoz/-hez/-höz köztársasághoz köztársaságokhoz
-ból/-ből köztársaságból köztársaságokból
-ról/-ről köztársaságról köztársaságokról
-tól/-től köztársaságtól köztársaságoktól
köztársaság birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én köztársaságom köztársaságaim
a te köztársaságod köztársaságaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
köztársasága köztársaságai
a mi köztársaságunk köztársaságaink
a ti köztársaságotok köztársaságaitok
az ő köztársaságuk köztársaságaik