Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøːkot͡skɒ]

Főnév

kőkocka

  1. Kocka alakúra faragott (utca)kő. [1]

Etimológia

+‎ kocka

Ragozás

kőkocka ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kőkocka kőkockák
tárgyeset kőkockát kőkockákat
részes eset kőkockának kőkockáknak
-val/-vel kőkockával kőkockákkal
-ért kőkockáért kőkockákért
-vá/-vé kőkockává kőkockákká
-ig kőkockáig kőkockákig
-ként kőkockaként kőkockákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kőkockában kőkockákban
-on/-en/-ön kőkockán kőkockákon
-nál/-nél kőkockánál kőkockáknál
-ba/-be kőkockába kőkockákba
-ra/-re kőkockára kőkockákra
-hoz/-hez/-höz kőkockához kőkockákhoz
-ból/-ből kőkockából kőkockákból
-ról/-ről kőkockáról kőkockákról
-tól/-től kőkockától kőkockáktól
kőkocka birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kőkockám kőkockáim
a te kőkockád kőkockáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kőkockája kőkockái
a mi kőkockánk kőkockáink
a ti kőkockátok kőkockáitok
az ő kőkockájuk kőkockáik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6