Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛrɛstt͡ʃont]

Főnév

keresztcsont

  1. Az os sacrum; ásó alakú csont, amelynek az elülső homorú felszíne a kismedence hátsó falát alkotja, hátsó felszínén szalagok, izmok erednek ill. tapadnak.

Etimológia

kereszt +‎ csont, a német Kreuzbein szó tükörfordítása.

Fordítások