Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛrɛstɛløː]

Főnév

keresztelő

  1. Keresztény vallási szertartás amelyen az gyermek nevet kap és felvételt nyer a közösségbe.

Származékok

Fordítások

Ragozás

keresztelő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset keresztelő keresztelők
tárgyeset keresztelőt keresztelőket
részes eset keresztelőnek keresztelőknek
-val/-vel keresztelővel keresztelőkkel
-ért keresztelőért keresztelőkért
-vá/-vé keresztelővé keresztelőkké
-ig keresztelőig keresztelőkig
-ként keresztelőként keresztelőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben keresztelőben keresztelőkben
-on/-en/-ön keresztelőn keresztelőkön
-nál/-nél keresztelőnél keresztelőknél
-ba/-be keresztelőbe keresztelőkbe
-ra/-re keresztelőre keresztelőkre
-hoz/-hez/-höz keresztelőhöz keresztelőkhöz
-ból/-ből keresztelőből keresztelőkből
-ról/-ről keresztelőről keresztelőkről
-tól/-től keresztelőtől keresztelőktől
keresztelő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én keresztelőm keresztelőim
a te keresztelőd keresztelőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
keresztelője keresztelői
a mi keresztelőnk keresztelőink
a ti keresztelőtök keresztelőitek
az ő keresztelőjük keresztelőik

Melléknév

keresztelő

Etimológia

keresztel folyamatos melléknévi igeneve.