kocsány

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkot͡ʃaːɲ]

Főnév

kocsány

1. (növénytan) szár (virágé, gyümölcsé, növényé)

Etimológia

A török koçan szóból.

Származékok

• kocsánytalan

Fordítások

Tartalom

német: Stiel (de) hn

Ragozás

kocsány ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kocsány	kocsányok
tárgyeset	kocsányt	kocsányokat
részes eset	kocsánynak	kocsányoknak
-val/-vel	kocsánnyal	kocsányokkal
-ért	kocsányért	kocsányokért
-vá/-vé	kocsánnyá	kocsányokká
-ig	kocsányig	kocsányokig
-ként	kocsányként	kocsányokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kocsányban	kocsányokban
-on/-en/-ön	kocsányon	kocsányokon
-nál/-nél	kocsánynál	kocsányoknál
-ba/-be	kocsányba	kocsányokba
-ra/-re	kocsányra	kocsányokra
-hoz/-hez/-höz	kocsányhoz	kocsányokhoz
-ból/-ből	kocsányból	kocsányokból
-ról/-ről	kocsányról	kocsányokról
-tól/-től	kocsánytól	kocsányoktól

kocsány birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kocsányom	kocsányaim
a te	kocsányod	kocsányaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kocsánya	kocsányai
a mi	kocsányunk	kocsányaink
a ti	kocsányotok	kocsányaitok
az ő	kocsányuk	kocsányaik