koiné

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkojineː]

Főnév

koiné

1. (nyelvtan) A hellenisztikus kor görög köznyelve.

Ragozás

koiné ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	koiné	koinék
tárgyeset	koinét	koinékat
részes eset	koinénak	koinéknak
-val/-vel	koinéval	koinékkal
-ért	koinéért	koinékért
-vá/-vé	koinévá	koinékká
-ig	koinéig	koinékig
-ként	koinéként	koinékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	koinéban	koinékban
-on/-en/-ön	koinén	koinékon
-nál/-nél	koinénál	koinéknál
-ba/-be	koinéba	koinékba
-ra/-re	koinéra	koinékra
-hoz/-hez/-höz	koinéhoz	koinékhoz
-ból/-ből	koinéból	koinékból
-ról/-ről	koinéról	koinékról
-tól/-től	koinétól	koinéktól

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)