kopja
Kiejtés
- IPA: [ ˈkopjɒ]
Főnév
kopja
- (történelem) Lándzsaszerű szúrófegyver.
Etimológia
Szláv eredetű, vö. szlovák kopija.
Fordítások
kopja — lásd lándzsa
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kopja | kopják |
tárgyeset | kopját | kopjákat |
részes eset | kopjának | kopjáknak |
-val/-vel | kopjával | kopjákkal |
-ért | kopjáért | kopjákért |
-vá/-vé | kopjává | kopjákká |
-ig | kopjáig | kopjákig |
-ként | kopjaként | kopjákként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kopjában | kopjákban |
-on/-en/-ön | kopján | kopjákon |
-nál/-nél | kopjánál | kopjáknál |
-ba/-be | kopjába | kopjákba |
-ra/-re | kopjára | kopjákra |
-hoz/-hez/-höz | kopjához | kopjákhoz |
-ból/-ből | kopjából | kopjákból |
-ról/-ről | kopjáról | kopjákról |
-tól/-től | kopjától | kopjáktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kopjám | kopjáim |
a te | kopjád | kopjáid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kopjája | kopjái |
a mi | kopjánk | kopjáink |
a ti | kopjátok | kopjáitok |
az ő | kopjájuk | kopjáik |
Forrás
- Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)