Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkorbaːt͡ʃ]

Főnév

korbács

  1. Olyan ostor, amellyel főként embereket ütlegelnek.

Etimológia

A török kırbaç átvétele.

Származékok

Fordítások

Ragozás

korbács ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset korbács korbácsok
tárgyeset korbácsot korbácsokat
részes eset korbácsnak korbácsoknak
-val/-vel korbáccsal korbácsokkal
-ért korbácsért korbácsokért
-vá/-vé korbáccsá korbácsokká
-ig korbácsig korbácsokig
-ként korbácsként korbácsokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben korbácsban korbácsokban
-on/-en/-ön korbácson korbácsokon
-nál/-nél korbácsnál korbácsoknál
-ba/-be korbácsba korbácsokba
-ra/-re korbácsra korbácsokra
-hoz/-hez/-höz korbácshoz korbácsokhoz
-ból/-ből korbácsból korbácsokból
-ról/-ről korbácsról korbácsokról
-tól/-től korbácstól korbácsoktól
korbács birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én korbácsom korbácsaim
a te korbácsod korbácsaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
korbácsa korbácsai
a mi korbácsunk korbácsaink
a ti korbácsotok korbácsaitok
az ő korbácsuk korbácsaik