Kiejtés

  • IPA: [ ˈkorːɛktor]

Főnév

korrektor

  1. Kefelevonatokat javító nyomdai, szerkesztőségi alkalmazott.
  2. (bizalmas) Íráshibákat eltüntető fehér festék.
  3. <Kozmetikában> a bőr elszíneződéseit, kisebb hibáit elfedő testszínű rúzs.

Etimológia

latin ?

Ragozás

korrektor ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset korrektor korrektorok
tárgyeset korrektort korrektorokat
részes eset korrektornak korrektoroknak
-val/-vel korrektorral korrektorokkal
-ért korrektorért korrektorokért
-vá/-vé korrektorrá korrektorokká
-ig korrektorig korrektorokig
-ként korrektorként korrektorokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben korrektorban korrektorokban
-on/-en/-ön korrektoron korrektorokon
-nál/-nél korrektornál korrektoroknál
-ba/-be korrektorba korrektorokba
-ra/-re korrektorra korrektorokra
-hoz/-hez/-höz korrektorhoz korrektorokhoz
-ból/-ből korrektorból korrektorokból
-ról/-ről korrektorról korrektorokról
-tól/-től korrektortól korrektoroktól
korrektor birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én korrektorom korrektorjaim
a te korrektorod korrektorjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
korrektora korrektorjai
a mi korrektorunk korrektorjaink
a ti korrektorotok korrektorjaitok
az ő korrektoruk korrektorjaik
korrektor birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én korrektorom korrektoraim
a te korrektorod korrektoraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
korrektora korrektorai
a mi korrektorunk korrektoraink
a ti korrektorotok korrektoraitok
az ő korrektoruk korrektoraik

Forrás