Wikiszótár

kozmogónia

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkozmoɡoːnijɒ]

Főnév

kozmogónia

Etimológia

(a gör. kozmosz és güneia, 'nemzés' szavakból): elképzelések a világ keletkezéséről.

  1. A vallásbölcseleti elgondolások kezdetben magukba foglalták a kozmológiát is, mely később különvált. Bár a kozmosz fogalma csak a görög bölcseletben jelent meg, a világ fölosztása égre, földre, felső és alsó vizekre már az ősi keleti műveltségekben is élt. A kozmogóniat átszövik az ókori mítoszok, melyek hatottak az egész európai költészetre. Bár a különböző népeknek a legkülönbözőbb kozmogóniaik alakultak ki, néhány főbb motívum szinte mindegyikben megtalálható, sőt ezekben bizonyos fejlődés-sor állapítható meg, még ha nem is a szorosan vett evolucionizmus értelmében. A legtöbb elképzelés szerint a világ létének kezdetén a káosz és a sötétség áll, hogy ez miből állt elő (afféle eleve meglévő ősanyag-e), azt nem magyarázták. A káoszból (az élőlények növekedésének analógiájára) bizonyos csíra vagy rügy alakul ki, ebből áll elő a világ-tojás (föníciaiak) vagy a világ-fa (a magyarok életfája, a germánok kőrisfája). A fejlődés ezután a föld-anya (terra mater) révén halad tovább, aki „megtermi” az égitesteket, a növényi és az állati élet formáit, a fogamzás és születés mintájára. Az egész, rendben zajló folyamatot égi erők, rendszerint a legfőbb lény indítja és irányítja nemzéssel (generáció) vagy erőkiáradással (emanáció). Így sok vallásban a kozmogónia egyet jelent a teogóniával, az istenek születésével. A teremtés további irányítója valamiféle „fiatalabb” istenség, alkotó erő, a Démiurgosz. Ezen a ponton a kozmogónia többféle megoldása is lehetséges: a brahmanizmus monizmusa (világlélek), a keleti vallások dualizmusa (jó és rossz istenek), a többszöri teremtés vagy épp a „semmiből” való teremtés (creatio ex nihilo), amire van példa a Biblián kívül is, bár itt vált legegyértelműbbé. A Szentírás könyveinél nem annyira kozmogóniaról, mint kozmográfiáról beszélhetünk: a szentírók az ókori világkép segítségével írták le a kozmoszt, első helyen azonban vallási igazságot akartak közvetíteni (ti. épp a teremtés gondolatát), a világképet ehhez csak festőanyagul használták. Így a bibliai szemlélet szerint a világ három egységre osztható: égre, földre és alvilágra. Az ég „szilárd boltozat”, több héjazattal, melyeknek egyaránt Jahve az Ura. A földkorong az „alsó vizeken” úszik, mint valami sajka. Az alvilág (seol vagy hádesz) a világtenger s a föld alatt húzódik, a sötétség és feledés földje, az ég legszélsőségesebb ellenpólusa. A hármas felosztást az evangélium is ismeri, de már a görög kozmosz-fogalmat is alkalmazza. Az őskeresztény eszkatológiában az alvilág a kárhozat helyévé változik, amely az ördögöknek van alávetve. A korabeli csillagászat, talán a platonizmus hatására Szent Pál úgy látta, hogy a Föld szabadon lebeg, körülvéve a bolygók szféráitól, a „levegő birodalma” az ördögök tartózkodási helye. A Biblia számára azonban az akkori világképből vett kifejezések csak a „ruha” szerepét töltik be, mondanivalója nincs ezekhez kötve.
  2. tudomány, melynek tárgya az égitestek és rendszereik keletkezése és fejlődése. A csillagokról érkező sugárzások mérésével, az űrutazások során gyűjtött adatok felhasználásával és a fizika általános törvényeinek alkalmazásával kozmogóniai ismereteink egyre megbízhatóbbakká válnak.

Fordítások

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=kozmogónia&oldid=3322463”