Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkukɒ]

Főnév

kuka

  1. Szemétgyűjtő tartály.

Etimológia

A német KUKA rövidítésből (Keller und Knappich Augsburg), amely cég gyártotta kezdetben a szemetes tartályokat.[1]

Származékok

Ragozás

kuka ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kuka kukák
tárgyeset kukát kukákat
részes eset kukának kukáknak
-val/-vel kukával kukákkal
-ért kukáért kukákért
-vá/-vé kukává kukákká
-ig kukáig kukákig
-ként kukaként kukákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kukában kukákban
-on/-en/-ön kukán kukákon
-nál/-nél kukánál kukáknál
-ba/-be kukába kukákba
-ra/-re kukára kukákra
-hoz/-hez/-höz kukához kukákhoz
-ból/-ből kukából kukákból
-ról/-ről kukáról kukákról
-tól/-től kukától kukáktól
kuka birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kukám kukáim
a te kukád kukáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kukája kukái
a mi kukánk kukáink
a ti kukátok kukáitok
az ő kukájuk kukáik

Melléknév

kuka

  1. néma
  2. együgyű

Finn

Kiejtés

  • IPA: /ˈkukɑ/, [ˈkukɑ]
  • rím: -ukɑ
  • szótagolás: ku‧ka

Határozószó

kuka

  1. ki

További információk

  • kuka - Szótár.net (fi-hu)
  • kuka - finnhun
  • kuka - Kielitoimiston sanakirja
  • kuka - Google Translate (fi-en)
  • kuka - Яндекс Переводчик (fi-ru)
  • kuka - sanakirja
  • kuka - Stora finsk-svenska ordbok (fi-sv)
  • kuka - Wikipédia (finn)

Kecsua

Főnév

kuka

  1. koka (növény)

Jegyzetek