Kiejtés

  • IPA: [ ˈkun]

Főnév

kun

  1. A Magyarországon kunok néven ismert nép egy török nyelvű népekből – kipcsakok, sárga ujgurok, ázsiai kunok – álló törzsszövetség volt, amelyik a 11. században jött létre és sokáig nyugtalanította támadásaival a szomszédos keleti szláv, magyar, lengyel, bizánci és délszláv területeket. A törzsszövetséget a 13. században a mongolok verték szét. A kunok egy része (amely az összes kunhoz viszonyítva csak egy töredéke a teljes népességnek) ezután Magyarországon telepedett meg és asszimilálódott a magyarságba. További nagyszámú csoport szóródott szét a Balkánon és a Kárpátokon innen, ahol délszlávokba, keleti szlávokba és a megjelenő románságba olvadtak be. A negyedik csoport a mongolok által meghódított kunok, akik előbb az Arany Horda uralma alatt éltek. Belőlük a 14. századra kialakult a krími tatárság, amely jelenleg is élő népcsoport. A törzsszövetséget Európában kunok, kumánok, polovecek, kipcsakok, kanglik néven is ismerték.
  • kun - Értelmező szótár (MEK)
  • kun - Etimológiai szótár (UMIL)
  • kun - Szótár.net (hu-hu)
  • kun - DeepL (hu-de)
  • kun - Яндекс (hu-ru)
  • kun - Google (hu-en)
  • kun - Helyesírási szótár (MTA)
  • kun - Wikidata
  • kun - Wikipédia (magyar)

Kötőszó

kun

  1. csak

Kiejtés

  • IPA: [kun]
  • Elválasztás: kun

Elöljárószó

  1. -val/-vel

Etimológia

Az olasz con elöljárószóból.

Mandarin kínai

kun

  1. kūn nem sztenderd írásmódja
  2. kǔn nem sztenderd írásmódja
  3. kùn nem sztenderd írásmódja